Travnik Mariska képei

 

„Kecelen a XX. század második évtizedében körülbelül 8 000 ember élt. E népesség óriási többsége a homokkal küszködő parasztság soraiba tartozott. Természetesen részesei voltak a keceli társadalomnak a paraszti igényeket kiszolgáló kézművesek, kereskedők, kocsmárosok, valamint az állami vagy egyházi alkalmazásban álló értelmiségiek és hivatalnokok is. Valamennyien képviseltetik magukat Travnik Mariska üveglemezein.”  

Travnik Mariska 1899-ben született. Szabó Árpád keceli római katolikus lelkész tanította meg a fényképezésre. 1914-ben, 15 éves korában elkezdte a keceliek fotózását. A képek általában ünnepi viseletben mutatják be Kecel parasztságát. 1977-ben kerültek elő, hat évtized után a Travnik család padlásáról az üveglapos negatívok. A kalocsai Visky Károly Múzeum fotógyűjteményébe kerültek - Bárth János akkori múzeumigazgató jóvoltából -, a bekerült negatívokból 1 740 darab maradt épen. Az üveglemezeket a múzeumi dolgozók Kalocsán átválogatták, alaposan megtisztították, restaurálták, egyenként védőzacskóba csomagolták és leltárkönyvbe írták.

A Travnik-felvételek - néhány bizonytalan kivételtől eltekintve - 1914 és 1919 között, az első világháború éveiben készültek. Ugyancsak elenyészően kevés kivétellel a felvételek Travnik Mariska műveinek tekinthetők.

Az üveglemezek néprajzi értékét növeli, hogy közülük sok a korabeli népélet megkülönböztetett öltözetű, jellegzetes ünnepi alakjait ábrázolja: vőfélyt, regrutát, elsőáldozót, menyasszonyt, vőlegényt.

„A képek nemcsak néprajzi, hanem történeti szempontból is tanulságosak. Tükrözik korukat, az első világháború éveit. Feltűnő, hogy sok képen csak az anya áll a gyerekekkel. Ez idő alatt az apa valószínűleg egy távoli lövészárokban hasalt. Máskor a parasztcsalád férfitagja katonaruhában látható gyerekei körében. Látszik, hazajött szabadságra. Előfordult, hogy hadifoglyok fényképeszkedtek le azzal a családdal, amelynek gazdaságában dolgoztak.”  

1918 táján letelepedett Kecelen egy hivatásos, iparengedélyes fényképész: Szigeti László, akinek az érdekeit sértette a Mariska fényképező tevékenysége. Ezt néhány alkalommal, finoman bár, de kis is nyilvánította. Travnik Mariska csökkentette az egyre inkább szabálytalannak számító munkáját. A nála fényképeszkedni vágyók száma is fogyatkozott. A keceliek lassan átpártoltak az új, hivatásos fényképészhez. Amikor Travnik Mariska 1919-ben férjhez ment, elköltözött a szülői háztól, és végleg abbahagyta a fényképezést.

 

A képek egyedülállóak, hiszen Travnik Mariska kizárólag csak kecelieket fényképezett. A környékbeli településeket tekintve ez nem jellemző a fotók számát és témáját illetően sem.

„…bajuszos, nyalka legények, komor ábrázatú öreg parasztgazdák, sok megpróbáltatást megélt gazdaasszonyok, drága ruhákban pompázó megilletődött lányok, mezítlábas gyerekek, hetyke kereskedősegédek és büszke szabadságos bakák tekintenek ránk Travnik Mariska képeiről. Egy letűnt kor alakjai. Keceliek, de a kései szemlélő számára nem csak azok. Alföldi magyarok ők, hiszen bárhol élhettek volna a magyar Alföld tájain. Kecel e képekkel jelképpé válhat. A XX. század eleji magyar falu példája lehet. A képeken álló, földműves munkában edzett férfiak jellegzetes magyar parasztok. A szép ruhákban pompázó leányok és asszonyok a századelő magyar parasztlányait és parasztasszonyait jelentik az utókor számára.”  

Travnik Mariska képei sokféle üzenetet hordoznak. Hírt adnak egy visszavonhatatlanul eltűnt világról. A XX. század elejéről üzennek a XXI. századnak és a később következő nemzedékeknek.